„Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen” (Példabeszédek 18, 10)

Nagy örömben részesült Isten várdaróci református népe az Ő 2018-ik esztendejében. A toronysüveg hű mása, amely 61 évvel ezelőtt sajnálatos, ám emberáldozatot nem kívánó módon egy vasárnapi istentisztelet után elrepült a viharban, 2018. november 28-án több nehézség ellenére, mégis Isten kegyelméből felkerülhetett régi helyére. 1957. június 23-án a szélvihar heves lökéseinek már nem tudott ellenállni a díszes toronysisak, így megadva magát a templomtól keletre, a kerítésen kívül landolt, nem okozva kárt, csupán saját magának. A gyülekezet pár éven belül önerőből épített egy egyszerűbb és kisebb felülettel rendelkező bádogozott süveget a csúcsán csillaggal, melyre a délszláv háború elmúltával a gólyák raktak fészket. A ’60-as évek elejétől emlékezhetnek a várdaróciak és a településre látogatók erre a szerény, de a célnak megfelelő toronyra.

A gólyák együtt érkeztek a menekültségből visszajött testvérekkel. Ahogy az emberek visszataláltak otthonukba, és kezdtek újra járni szülőfalujuk református templomába a megszállás ideje alatt otthonmaradókkal együtt, úgy építettek otthont maguknak e költöző madárfaj képviselői a várdaróci tornyon, mely Isten kegyelméből épségben túlélhette a legutolsó háborút Baranyában. Ám a szelek nem kímélték a fészket sem, és egy ízben a csillagot is megrongálva vált ketté a madárotthon. A szorgalmas madarak helyrehozták a kárt, és éltek a csonkacsillagon 2009-ig, amikor végleg letört a bádog-szimbólum a fészek súlya alatt.

A várdaróciak sokáig hiányolták azt a bádogból készült csillagot, ami emlékeztet arra az Istentől küldött égi fényességre, amely a napkeleti bölcseket Krisztus Urunkhoz vezette emberré létele alkalmából. 1957-ben keletre távozott a toronysüveg, csillagostól, óraszerkezetestől. 1997-től pedig gólyafészek takarta a csillagot a szélrózsa minden irányában, majd 2009-ben ismét keletre hullott a csillag, és 9 évig nem került a helyére annak ellenére, hogy a gyülekezeti tagokon kívül az elöljárókat is nagyon zavarta e kár elfogadása.

Aki mindvégig kérte Isten segítségét és imádkozott azért, hogy visszakerüljön a reformátusok szimbóluma a toronyra, örömmel vehette szemügyre a torony körbeállványozásával megkezdődött hosszú folyamatot 2018 tavaszán. A kivitelező ugyanis a műemlékvédelem útmutatását követve nekilátott a munkának, a templomkertben minden fát és bokrot szigorúan eltávolítva. Az utcán virágzó hársfa sem menekülhetett meg a frizuraigazítástól. A teljes lombkoronája akadályozta volna a daru munkáját, ezért a törzsén és a gyökerein kívül nem maradhatott belőle más. A munkások a templom előtt az utcára halmozták a lombot, amely az első egyházi esküvő napjáig, 2018. június 15-ig száradhatott, amikor nagy erőfeszítések közepette, szinte minden oldalról sürgetve a kivitelező megszüntette a szóban forgó rendetlenséget. Így az ifjú pár akadálymentesen érkezhetett Isten színe elé a várdaróci templomba fogadalmat tenni. A gondviselés csodálatos isteni megvalósulását mindenkor előtérbe helyezve ismételhetjük az idézetet: „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.” (Péld. 18, 10).

A lakodalom napja után nemsokára megkezdődött a ’60-as évektől felépített toronysisak eltávolítása. Igen sok bátorság kellett ahhoz, hogy a császárgerendát elfűrészelje az egyik munkás, mely nem adta könnyen magát lerántani. Hárman próbálták kötéllel lehúzni a torony csúcsát és három ízben nem hagyta magát lerántani a vörösfenyő. Ezért minden alkalommal még tovább fűrészelte a tornyon levő ács a gerendát, mire megroppant és szinte a mélybe vetette magát. A lenti segítség még tartotta a kötelet, mikor a toronycsúcs az állványzaton landolt. A csövek között kibújva viszont nagy kiáltások közepette engedték el az emberek a kötelet, nehogy felrántsa őket a távozó toronycsúcs, amely végül a templomkert kerítésén kívül landolt senkiben és semmiben sem kárt téve.

A további bontás kitartó, de kevésbé kockázatos folyamatot jelentett. A bádogzat eltávolítását és a kerítésen kívülre hajítását követőleg az arra járó-kelők az útzár feloldásával megállapíthatták, hogy nem hiába hullott a toronyról a vakolat, hiszen a sisak már rozsdás és lyukas volt, így a falra engedte saját magán keresztül a vizet. Mindez csak megsokszorozódott az idő alatt, amíg nem volt süveg a tornyon. Számos alkalommal ázott be a letakarás ellenére is az építmény. Még többször jelentett bosszúságot a harangoknak az elbarikádozás. Az elektromágnesek tönkremenésétől tartva másztak a karbantartók fel és hárították el váltásra az akadályokat a harangok szabad lengése érdekében templomba vagy temetésre való készülettel.

Isten kegyelméből még hívogathatnak a harangok az Úr hajlékába Várdarócon, vagy figyelmeztethetnek minket arra, hogy időnk véges ezen a földön, s egyszer hitünk szerint az örök hazába hívó szavát kell meghallanunk a mi Megváltó Urunknak. Annak ellenére, hogy a Jézushoz vezető csillagot sokáig nem láthatták Várdarócon, a harangokat a kivitelező kérése ellenére sem némíthattuk el teljesen arra az időre, amíg a régi toronysüveg a magasban bontás, illetve az új építés alatt állt a templomkertben.

A késő tavaszi, majd a kora és késő nyári jó idő sem volt elég arra, hogy az ácsok megépítsék az új toronysüveget, melynek még a tervrajzát is módosítani kellett – hivatkoztak a szakértők a munka csúszására okot találva. Így került sor a támogatást jóváhagyó államtitkár és parlamenti képviselőnk októberi látogatására. Mindketten sürgették a kivitelezőt a szóban forgó ácsmunka elvégzésére. A templom előtti illetve régi református általános iskolában való találkozás alkalmával a zágrábi vendéget még a helyi választmány volt és a bellyei járás jelenlegi vezetői is nagy szeretettel és örömmel kalauzolták végig a műemlék épületeken keresztül.

Mire az ácsmunkák befejeződtek és a bádogozás elkezdődhetett, már régen őszbe burkolózott a táj. A bádogosmester a kivitelezőtől 40 napot kért a torony eredményessége és tartóssága érdekében. Az utóbbi azonban csupán 25 nappal ajándékozta meg szakemberét. Isten kegyelméből mégis elkészülhetett a bádogborítás 2018. november 28-ára, amikor parlamenti képviselőnk az államtitkárral együtt újra meglátogatta a várdaróciakat és köszönthette templomukban. A gyülekezet szeretetvendégséggel készült, míg egyházunk vezetője istentisztelet tartott, mialatt a daru kezelője az üzemzavart telefonos segítséggel elhárítva nekifogott a kivitelező embereivel a toronysüveg felemelésének. A felemelkedés ideje alatt Isten kegyelmében bízva nemcsak a templomban, hanem azon kívül is, az utcán zsoltárokat-dicséreteket énekelt a gyülekezet, végül pedig a himnusszal ért véget a toronysüveg-feltétel.

„Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen” – ismételhetjük újra a Példabeszédek könyvének írójával, mert minden úgy történt, ahogyan azt Ő engedte meg, mint Teremtője a teremtményeinek. Végül a sok késés és nehézség ellenére felkerülhetett Isten nagy jóvoltából a várdaróciak templomépítő ősei korát idéző díszes toronysisak. Továbbra is vallani kell, hogy „erős torony az Úrnak neve” és kérni, hogy Ő erősítse meg szívünkben Szentlelkével a hitet, mert ha hozzá imádkozunk, hogy hagyja meg ezt a tornyot Várdarócon, és ne engedje a szelektől soha többé sodortatni, akkor az fenn is maradhat egészen addig, míg csak segítségül hívják az Ő szent nevét, és hálát is tudnak azért adni, hogy a toronysüveg, rajta a csillaggal felkerült, fenn van és fenn is maradhat egyedül az Ő kegyelméből. Ezzel mutassa még sok éven keresztül az utat Krisztus lába elé, oda, ahova lekuporodva az Ő tanítását hallgathatjuk, túl az emberi igehirdetésen, Isten szóljon mindenkori népéhez, mert „erős torony az Úrnak neve”.

ifj.Csáti Szabó Lajos

lelkipásztor

Kőből röviden – Szekszárdi vendégeink

Nagy öröm volt számunkra, amikor nagytiszteletű dr. Kaszó Gyula lelkipásztor és kedves felesége, Kaszóné Kovács Karola lelkésznő családjukkal és a szekszárdi református gyülekezet tagjaival 2017. április 30-án megtiszteltek bennünket látogatásukkal. Kedves vendégeink megtekintették egyházi épületeinket, miközben rövid beszámolóval ismertettem gyülekezetünk történetét.

Mivel a 2017. évben a Reformáció 500. évfordulóját ünnepeltük, a hercegszőlősi templomhoz is ellátogattunk. Tudnivaló, hogy közös reformátoraink, Sztárai Mihály és Szegedi Kis István, a Hercegszőlősi Kánonok szerzője, ezen a vidéken is munkálkodtak. Ez alkalommal dr. Kaszó Gyula a templom udvarában egy rövid előadást tartott a kánonokról, majd felolvasta belőle az első és az utolsó 4 cikkelyt.

Utunkat Várdaróc felé folytattuk, ahol a gyülekezet szeretettel várt bennünket. A templomban a vendéglelkipásztor hirdette az Igét az Ap.Csel. 5, 12-16. alapján, majd ezt követően főtiszteletű Csáti Szabó Lajos püspök úr köszöntötte a vendégeket. Istentisztelet után a kői gyülekezet a várdaróci étteremben vendégelte meg szekszárdi testvéreinket.

Az utolsó előtti állomás a laskói templomlátogatás volt, melynek során püspök urunk rövid történelmi beszámolót tartott a laskói egyház történetéről.

Késő délután Eszék városa felé vettük utunkat, ahol a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztunk el.

Új ablakok a kői templomon

Ki is emlékszik arra, hogy mikor is voltak a kői templom épületén beépítve a régi ablakok? Már pár évvel ezelőtt arról tárgyalgattunk, hogy most már időszerű lenne kicserélni a félig vagy már teljesen elkorhadt ablakokat. Csakis Istennek legyen hála azért, hogy a 2017-es esztendőben ez sikerült. Így most 5 új ablak védi és díszíti a kői templomot. Csakis Istenben bízva és reménykedve lehet nézni a jövőbe, tudva azt, hogy Ő mindig megsegíti a rászorulókat, csak igaz hittel kell kérni.

                                                                                                                                                                                                                                            Árpási József

         lelkipásztor

A református Arany János

Arany János a reformáció háromszázadik évfordulójának évében született, emellett az egyik legkiemelkedőbb református költőnkként tartjuk számon. De mitől tekinthető Arany János munkássága reformátusnak? Erre a kérdésre keresték a választ a Református Pedagógiai Intézet „A református Arany János” című konferenciáján.

Arany János mezővárosi puritán családban született, az otthoni istentiszteletek és a családi kegyesség a mindennapjai részei voltak. Önéletrajzi ihletésű „Bolond Istók” című művében meg is vallja, hogy műveltsége családi hátterének köszönhető.

A zsoltárok és az Ószövetség is fontos helyet foglalhattak el szülei életében, ez látszik későbbi költészetén. „Érdekes történet a múlt tiszteletéről, hogy amikor felmerült Szenci Molnár Albert zsoltárfordításának modernizálása és ezzel Aranyt környékezték meg, ő azzal utasította el a felkérést, hogy Szenci szövegei korszerűek” – magyarázta előadásában Győri L. János irodalomtörténész.

A Református Pedagógiai Intézet Arany János születésének kétszázadik és a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából irodalomtudományi konferenciát szervezett Nagykőrösön. Arany János pedagógiai munkásságáról Szenczi Árpád irodalomtörténész, balladáiról Nyilasy Balázs irodalomtörténész, Nagykőrösön töltött éveiről pedig Suba Lajos helytörténész tartott előadást. A konferencia megszervezését a Reformáció Emlékbizottság támogatta.

A puritanizmus a személyes hitgyakorlatra helyezte a hangsúlyt, a lelkiismeretet tekintette az emberi cselekedetek mozgatórugójának. Ebben a környezetben nőtt föl és indult útjára Arany János, református családja mellett a Debreceni Református Kollégium is megalapozta felekezeti hovatartozását, későbbi költészetét.

Győri L. János rámutatott, hogy irodalomtörténeti kutatások alapján egy korabeli elemi iskolai tankönyv, Hübner János „Száz és négy válogatott bibliabéli históriák” című műve is alapul szolgálhatott Arany János néhány művéhez. A könyv az év minden hetére egy ó- és egy újszövetségi történetet dolgoz fel, magyaráz és foglal össze verses formában. „Arany János mindig úgy használja történetei hiteles alapját, mint lelkészek a textust” – tette hozzá az irodalomtörténész.

Református magyarság

A 19. századi magyar reformátusság helyzetéhez elengedhetetlen ismerni a korszak történelmi hátterét. Az 1800-as évekre egyszerre jelent meg a vallásszabadság és a nemzet szabadságának vágya, melyet Arany János is kifejezett műveiben. Költészetében érezhető a református identitás, mely nem egyszerűen a keresztyén vallási hovatartozás kifejezése, hanem magáé a felekezetié. „Keze alatt nem profanizálódott az örökség, hanem megszólalt a szentség iránti alázat” – fogalmazott Győri L. János.

A Sola Scriptura elvéből erdő biblicizmus jellemzi költészetét, alapja a kálvini tanokban gyökerező predestinációs hit, mely arról szól, hogy nem cselekedetek által érdemlünk üdvösséget, hanem kegyelemből. Nagykőrösön keletkezett például „Első lopás” című műve, mely egy Máté evangéliumából vett szakasszal kezdődik, majd verses tanmesévé válva erkölcsi tanulsággal zárul, komoly hangsúlyt fektetve a kegyelem kérdésére.

Arany János korszaka a megkülönböztetés korszaka, amikor a vallási és nemzeti függetlenségért folyó törekvés bizonyos pontokon összekapcsolódott. Ennek jó példája, hogy Kossuth Lajos a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló Függetlenségi nyilatkozatot a Debreceni Nagytemplomban hirdette ki.

A magyar nép a 19. századra kutatni kezdte, miért történhetett annyi tragédiai a nemzettel. A bibliafordításoknak hála az ószövetségi történetekben gyökerező zsidó-magyar sorspárhuzamban lelték meg a választ. Ezt a szintén a predestinációs hitből fakadó gondolkodást tükrözi Arany János néhány verse is: a sorspárhuzam egyik legszembetűnőbb példája a „Ráchel” és a „Ráchel siralma” című versek, melyek analógiái az ószövetségi Jeremiás próféta könyvének és siralmainak. A „Ráchel siralma” a betlehemi gyermekgyilkosságot állítja párhuzamba a forradalom bukásának tragédiájával.

 

Fordulópont

Szemléletmódjában mérföldkő volt a szabadságharc bukása, ekkor a hazai gondolkodásban megjelent a bibliai dialektikának egy olyan változata, melynek középpontjában a bűn, bűnhődés és lelkiismeret kérdése állt. Eszerint a legapróbb hibás lépés is komoly bűnhődést von maga után. Arany Jánosnál ezzel egyidőben az a balldatípus alakult ki, melynek hőseit saját lelkiismeretük bünteti meg. Ez költészetében a puritanizmus késői lecsapódása, a 17. századi puritanista gondolkodók fektettek komoly hangsúlyt a lelkiismeret kérdéseire.

Arany hősei valójában nem túl érzékeny lelkiismeretük miatt buknak el, ez egyszerűen csak jelzi, hogy bűnt követtek el. „Nem abban különböznek korunk embereitől, hogy bűnt követnek el, hanem, hogy nekik még volt lelkiismeretük – tette hozzá Győri L. János. – A lelkiismeretbe írott törvény fontosságát Arany Jánosban a világosi fegyverletétel tudatosította.”

Eltérő utak

„Arany János költészete egy korszak zárása, míg kortársa és barátja, Petőfi Sándor költészete egy új korszak nyitása volt: Arany benne gyökerezik a szakrális hagyományban, ezt tiszteli és megéli a kor viszonyai között, amilyen szinten lehet” – mondta Győri L. János. Ennek tükrében azért is fontos kiemelni Arany János református identitását, mert Petőfi Sándor már profán tartalmak hordozójává tette a szakrális történeteket, miközben Arany János mélyen tisztelte ezeket.

„Arany János nem csupán szekularizálódott kora gyermeke volt, hanem tovább örökítette a biblicitás, az erkölcsiség, a munka- és hivatásetika, de még a hitvallásosság terén is mindazt, amit biztos érzékével értéknek ítélt – zárta gondolatait az irodalomtörténész. – Így emeli ezeket az eredetileg református keresztyén értékeket a poézis szárnyai alatt a nemzeti és az egyetemes emberi értékek közé.”

 

      Juliska sírkövére
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A lélek él: találkozunk!

 

(Forrás: reformatus.hu)

Püspökbeiktatás a horvátországi Harasztiban

Január 19. óta Szenn Péter haraszti lelkipásztor személyében új püspöke van a horvátországi magyar reformátusságnak. Lélekemelő, valóban a lelket gazdagító ünnepség tanúi, illetve résztvevői lehettünk igen sokan, ugyanis zsúfolásig megtelt a haraszti templom az ünnepi alkalomra. A szó szoros értelmében sokan végigállták az ünnepi alkalmat, mert nem jutott nekik ülőhely. A helyi Gyülekezet idős gondnoka szinte könnyeivel küszködve, az Úristen iránti hálával és nem is titkolható büszkeséggel közölte velem: „Főgondnok úr, jó, ha tudja, mekkora öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy több évszázad után a mi Gyülekezetünk adhatja a horvátországi magyar reformátusság püspökét. Istennek legyen hála ezért!” Örvendetes, ha egy gyülekezet ennyire büszke tud lenni lelkipásztorára. Az majd csak később derülhet ki, hogy az adott közösség voltaképpen áldozatot hoz a többiért, mert bizony gyakran kénytelen lesz nélkülözni a püspöki feladatai következtében távol levő lelkészét. Ellensúlyozhatja ezt a gondot, hogy a szintén lelkipásztor főtiszteletű asszony pótolhatja ezt a hiányt, ami persze majd az ő elfoglaltságát fogja jelentősen megnövelni. Istenünk adjon neki is erőt az új feladatok teljesítéséhez!

Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Dr. Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke végezte. Krisztus Urunk egyik gyógyítás-története (Mt. 9,1-8.) alapján, a gyógyítás és a bűnbocsánat kapcsán konkrét példákkal szólt a beiktatandó püspök főpásztori felelősségéről. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke előtt tette le püspöki esküjét Szenn Péter, majd a Generális Konvent püspökeinek, illetve hármójuk távollétében az adott egyházkerület lelkészi főjegyzőjének áldása következett. Elegáns dolog volt, hogy a Pál apostolnak a Kolossébeliekhez (1,11-14.) írt levelére alapozott, rövidre fogott püspöki székfoglaló magyar szövegét utána fejből horvát nyelven is elmondta Szenn Péter a horvát anyanyelvű vendégekre való tekintettel.

A hivatalos köszöntések sorát a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, az anyaországi Református Zsinat világi elnöke kezdte, Ézsaiás próféta könyvéből (40, 31.) idézve Istenünknek szent Igéjét a Generális Konvent nevében is üdvözölte a református keresztyén identitását és magyar elkötelezettségét a végeken is sikerrel védelmező horvátországi magyar reformátusságot. Istenünk megtartó kegyelmét és áldó szeretetét kérte az ünneplő gyülekezetre, főként a horvátországi református közösségre. Megköszönte az előző püspök, főtiszteletű Csáti Szabó Lajos főpásztori tevékenységét. Arra kérte továbbá a Minden Kegyelem Istenét, hogy mindenkor adjon a frissen beiktatott püspöknek elegendő bölcsességet, kellő türelmet és alázatot, hogy a nyáj és főpásztora kölcsönösen áldássá lehessenek egymás számára minden időben. Ennek érdekében arra intette mindkét érintett felet, hogy folyamatosan hordozzák egymást imádságaikban, mindig tudják „szemeiket a hegyekre emelni,” hogy mindenkor elnyerjék az „onnan felülről” elkérhető és megkapható segítséget. Bizonyosan mindkettejüknek szüksége lesz erre az eredményes együttműködés érdekében.

A napjainkban egyre fontosabbá, mondhatnám egyre inkább szükséges ökumené, a keresztyén felekezetek közötti szót-értés is megfelelő módon, ígéretesen magas színvonalon érvényesült a gondosan szervezett ünnepségen. Elsőként Antun Škvorčević, Pozsega megye római katolikus püspöke köszöntötte valóban barátságos, avagy inkább testvéri hangnemben az újonnan beiktatott református püspököt horvát nyelven elmondott beszédében. Szenn Péter időnként a megakadt tolmácsot is elegánsan kisegítette a fordításban. Branko Berić horvátországi evangélikus püspök is hasonlóan testvéri hangnemben üdvözölte protestáns püspök-társát, és hangsúlyozta a testvéri együttműködés fontosságát. Erre bizony a jubileumi esztendő elmúltával is szükség lesz.

Magyarország kormánya nevében Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára Balog Zoltán miniszter úr üdvözlő levelét olvasta fel, de a maga nevében is szívhez szólóan köszöntötte a horvátországi magyar reformátusságot és annak frissen beiktatott püspökét.

Megtisztelő jelenlétével emelte még az ünnepség fényét a Deákvár-Eszéki Római katolikus Főegyházmegye érseke is. Az ünnepség után módom volt német nyelven szót váltani a két római katolikus főpappal. Megköszöntem részvételüket, és igen kellemes dolog volt hallanom, hogy mindketten hozzám hasonló módon értelmezik a keresztyén felekezetek közötti együttműködést, hangsúlyozzák annak szükségességét. Rövid beszélgetésünk során kitűnt, hogy jól látják azt a veszélyt, amely napjainkban az európai keresztyénséget fenyegeti.

Kedves gesztusnak vélem, hogy Szenn Péter püspök első püspöki imádságába elődjét is belefoglalta, és azt kérte a Mindenható Istentől, hogy a balesetet szenvedett Csáti Szabó Lajos főtiszteletű úr mielőbb nyerje vissza egészségét, valamint Urunk áldása kísérje további életét.

Jó volt látnom, hogy a Horvátországi Református Egyház lelkészei mellett a Felvidékről, Erdélyből, a Partiumból, Szerbiából és persze az anyaországból is igen sok lelkipásztor, presbiter, gondnok és egyszerű egyháztag tartotta fontosnak részvételét a horvátországi reformátusságnak ezen a jeles ünnepén. Hasonlóképp jólesik megdicsérnem az ünnepség alapos előkészítését, szervezettségét, lebonyolítását. Remélem, minden résztvevő egyetért dicsérő megállapításommal, miszerint jószívvel emlékezhetünk vissza erre a valóban ünnepi alkalomra. Istennek legyen érte hála, a vendéglátóinkat pedig illesse őszinte köszönet! Istenünk gazdag áldása kísérje a horvátországi magyar reformátusságot és most beiktatott püspökét!

                                                                              Dr. Huszár Pál,

a Magyarországi Református Egyház főgondnoka,

a Zsinat világi elnöke

A magyar ajkú református gyülekezet meglátogatása az Európai Unió fővárosában

A magyar ajkú református gyülekezet meglátogatása az Európai Unió fővárosában

Isten kegyelméből és a Magyarországi Református Egyház Külügyi Irodáján keresztül lehetőség nyílt számomra a brüsszeli magyar református gyülekezetben való egyszeri szolgálatra. Mint tudjuk, az Európai Unió tagállamaiból, így Magyarországról is, de az egész Kárpát-medencéből számos református és más felekezetű testvérünk került ki a jobb életszínvonal valamint a karrierépítés megtapasztalása érdekében. Arányaiban nagyon kevés ember van, aki úgy érzi, hogy legalább minden második héten egy francia nyelvhez szokott templom falai között anyanyelvén kell hálát adnia a külföldön megkapott mindennapi kenyérért, a nyugati életteréért, a nagyobb anyagi hasznot hozó jövedelemért és a látható javakról a láthatatlanra koncentrálva a legfontosabbért: az Úr Jézus Krisztusba vetett hitért, reményért és szeretetért, valamint a bűnök bocsánatáért és a feltámadás nagy lehetőségéért. Read more