A református Arany János

Arany János a reformáció háromszázadik évfordulójának évében született, emellett az egyik legkiemelkedőbb református költőnkként tartjuk számon. De mitől tekinthető Arany János munkássága reformátusnak? Erre a kérdésre keresték a választ a Református Pedagógiai Intézet „A református Arany János” című konferenciáján.

Arany János mezővárosi puritán családban született, az otthoni istentiszteletek és a családi kegyesség a mindennapjai részei voltak. Önéletrajzi ihletésű „Bolond Istók” című művében meg is vallja, hogy műveltsége családi hátterének köszönhető.

A zsoltárok és az Ószövetség is fontos helyet foglalhattak el szülei életében, ez látszik későbbi költészetén. „Érdekes történet a múlt tiszteletéről, hogy amikor felmerült Szenci Molnár Albert zsoltárfordításának modernizálása és ezzel Aranyt környékezték meg, ő azzal utasította el a felkérést, hogy Szenci szövegei korszerűek” – magyarázta előadásában Győri L. János irodalomtörténész.

A Református Pedagógiai Intézet Arany János születésének kétszázadik és a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából irodalomtudományi konferenciát szervezett Nagykőrösön. Arany János pedagógiai munkásságáról Szenczi Árpád irodalomtörténész, balladáiról Nyilasy Balázs irodalomtörténész, Nagykőrösön töltött éveiről pedig Suba Lajos helytörténész tartott előadást. A konferencia megszervezését a Reformáció Emlékbizottság támogatta.

A puritanizmus a személyes hitgyakorlatra helyezte a hangsúlyt, a lelkiismeretet tekintette az emberi cselekedetek mozgatórugójának. Ebben a környezetben nőtt föl és indult útjára Arany János, református családja mellett a Debreceni Református Kollégium is megalapozta felekezeti hovatartozását, későbbi költészetét.

Győri L. János rámutatott, hogy irodalomtörténeti kutatások alapján egy korabeli elemi iskolai tankönyv, Hübner János „Száz és négy válogatott bibliabéli históriák” című műve is alapul szolgálhatott Arany János néhány művéhez. A könyv az év minden hetére egy ó- és egy újszövetségi történetet dolgoz fel, magyaráz és foglal össze verses formában. „Arany János mindig úgy használja történetei hiteles alapját, mint lelkészek a textust” – tette hozzá az irodalomtörténész.

Református magyarság

A 19. századi magyar reformátusság helyzetéhez elengedhetetlen ismerni a korszak történelmi hátterét. Az 1800-as évekre egyszerre jelent meg a vallásszabadság és a nemzet szabadságának vágya, melyet Arany János is kifejezett műveiben. Költészetében érezhető a református identitás, mely nem egyszerűen a keresztyén vallási hovatartozás kifejezése, hanem magáé a felekezetié. „Keze alatt nem profanizálódott az örökség, hanem megszólalt a szentség iránti alázat” – fogalmazott Győri L. János.

A Sola Scriptura elvéből erdő biblicizmus jellemzi költészetét, alapja a kálvini tanokban gyökerező predestinációs hit, mely arról szól, hogy nem cselekedetek által érdemlünk üdvösséget, hanem kegyelemből. Nagykőrösön keletkezett például „Első lopás” című műve, mely egy Máté evangéliumából vett szakasszal kezdődik, majd verses tanmesévé válva erkölcsi tanulsággal zárul, komoly hangsúlyt fektetve a kegyelem kérdésére.

Arany János korszaka a megkülönböztetés korszaka, amikor a vallási és nemzeti függetlenségért folyó törekvés bizonyos pontokon összekapcsolódott. Ennek jó példája, hogy Kossuth Lajos a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló Függetlenségi nyilatkozatot a Debreceni Nagytemplomban hirdette ki.

A magyar nép a 19. századra kutatni kezdte, miért történhetett annyi tragédiai a nemzettel. A bibliafordításoknak hála az ószövetségi történetekben gyökerező zsidó-magyar sorspárhuzamban lelték meg a választ. Ezt a szintén a predestinációs hitből fakadó gondolkodást tükrözi Arany János néhány verse is: a sorspárhuzam egyik legszembetűnőbb példája a „Ráchel” és a „Ráchel siralma” című versek, melyek analógiái az ószövetségi Jeremiás próféta könyvének és siralmainak. A „Ráchel siralma” a betlehemi gyermekgyilkosságot állítja párhuzamba a forradalom bukásának tragédiájával.

 

Fordulópont

Szemléletmódjában mérföldkő volt a szabadságharc bukása, ekkor a hazai gondolkodásban megjelent a bibliai dialektikának egy olyan változata, melynek középpontjában a bűn, bűnhődés és lelkiismeret kérdése állt. Eszerint a legapróbb hibás lépés is komoly bűnhődést von maga után. Arany Jánosnál ezzel egyidőben az a balldatípus alakult ki, melynek hőseit saját lelkiismeretük bünteti meg. Ez költészetében a puritanizmus késői lecsapódása, a 17. századi puritanista gondolkodók fektettek komoly hangsúlyt a lelkiismeret kérdéseire.

Arany hősei valójában nem túl érzékeny lelkiismeretük miatt buknak el, ez egyszerűen csak jelzi, hogy bűnt követtek el. „Nem abban különböznek korunk embereitől, hogy bűnt követnek el, hanem, hogy nekik még volt lelkiismeretük – tette hozzá Győri L. János. – A lelkiismeretbe írott törvény fontosságát Arany Jánosban a világosi fegyverletétel tudatosította.”

Eltérő utak

„Arany János költészete egy korszak zárása, míg kortársa és barátja, Petőfi Sándor költészete egy új korszak nyitása volt: Arany benne gyökerezik a szakrális hagyományban, ezt tiszteli és megéli a kor viszonyai között, amilyen szinten lehet” – mondta Győri L. János. Ennek tükrében azért is fontos kiemelni Arany János református identitását, mert Petőfi Sándor már profán tartalmak hordozójává tette a szakrális történeteket, miközben Arany János mélyen tisztelte ezeket.

„Arany János nem csupán szekularizálódott kora gyermeke volt, hanem tovább örökítette a biblicitás, az erkölcsiség, a munka- és hivatásetika, de még a hitvallásosság terén is mindazt, amit biztos érzékével értéknek ítélt – zárta gondolatait az irodalomtörténész. – Így emeli ezeket az eredetileg református keresztyén értékeket a poézis szárnyai alatt a nemzeti és az egyetemes emberi értékek közé.”

 

      Juliska sírkövére
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A lélek él: találkozunk!

 

(Forrás: reformatus.hu)

Püspökbeiktatás a horvátországi Harasztiban

Január 19. óta Szenn Péter haraszti lelkipásztor személyében új püspöke van a horvátországi magyar reformátusságnak. Lélekemelő, valóban a lelket gazdagító ünnepség tanúi, illetve résztvevői lehettünk igen sokan, ugyanis zsúfolásig megtelt a haraszti templom az ünnepi alkalomra. A szó szoros értelmében sokan végigállták az ünnepi alkalmat, mert nem jutott nekik ülőhely. A helyi Gyülekezet idős gondnoka szinte könnyeivel küszködve, az Úristen iránti hálával és nem is titkolható büszkeséggel közölte velem: „Főgondnok úr, jó, ha tudja, mekkora öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy több évszázad után a mi Gyülekezetünk adhatja a horvátországi magyar reformátusság püspökét. Istennek legyen hála ezért!” Örvendetes, ha egy gyülekezet ennyire büszke tud lenni lelkipásztorára. Az majd csak később derülhet ki, hogy az adott közösség voltaképpen áldozatot hoz a többiért, mert bizony gyakran kénytelen lesz nélkülözni a püspöki feladatai következtében távol levő lelkészét. Ellensúlyozhatja ezt a gondot, hogy a szintén lelkipásztor főtiszteletű asszony pótolhatja ezt a hiányt, ami persze majd az ő elfoglaltságát fogja jelentősen megnövelni. Istenünk adjon neki is erőt az új feladatok teljesítéséhez!

Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Dr. Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke végezte. Krisztus Urunk egyik gyógyítás-története (Mt. 9,1-8.) alapján, a gyógyítás és a bűnbocsánat kapcsán konkrét példákkal szólt a beiktatandó püspök főpásztori felelősségéről. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke előtt tette le püspöki esküjét Szenn Péter, majd a Generális Konvent püspökeinek, illetve hármójuk távollétében az adott egyházkerület lelkészi főjegyzőjének áldása következett. Elegáns dolog volt, hogy a Pál apostolnak a Kolossébeliekhez (1,11-14.) írt levelére alapozott, rövidre fogott püspöki székfoglaló magyar szövegét utána fejből horvát nyelven is elmondta Szenn Péter a horvát anyanyelvű vendégekre való tekintettel.

A hivatalos köszöntések sorát a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, az anyaországi Református Zsinat világi elnöke kezdte, Ézsaiás próféta könyvéből (40, 31.) idézve Istenünknek szent Igéjét a Generális Konvent nevében is üdvözölte a református keresztyén identitását és magyar elkötelezettségét a végeken is sikerrel védelmező horvátországi magyar reformátusságot. Istenünk megtartó kegyelmét és áldó szeretetét kérte az ünneplő gyülekezetre, főként a horvátországi református közösségre. Megköszönte az előző püspök, főtiszteletű Csáti Szabó Lajos főpásztori tevékenységét. Arra kérte továbbá a Minden Kegyelem Istenét, hogy mindenkor adjon a frissen beiktatott püspöknek elegendő bölcsességet, kellő türelmet és alázatot, hogy a nyáj és főpásztora kölcsönösen áldássá lehessenek egymás számára minden időben. Ennek érdekében arra intette mindkét érintett felet, hogy folyamatosan hordozzák egymást imádságaikban, mindig tudják „szemeiket a hegyekre emelni,” hogy mindenkor elnyerjék az „onnan felülről” elkérhető és megkapható segítséget. Bizonyosan mindkettejüknek szüksége lesz erre az eredményes együttműködés érdekében.

A napjainkban egyre fontosabbá, mondhatnám egyre inkább szükséges ökumené, a keresztyén felekezetek közötti szót-értés is megfelelő módon, ígéretesen magas színvonalon érvényesült a gondosan szervezett ünnepségen. Elsőként Antun Škvorčević, Pozsega megye római katolikus püspöke köszöntötte valóban barátságos, avagy inkább testvéri hangnemben az újonnan beiktatott református püspököt horvát nyelven elmondott beszédében. Szenn Péter időnként a megakadt tolmácsot is elegánsan kisegítette a fordításban. Branko Berić horvátországi evangélikus püspök is hasonlóan testvéri hangnemben üdvözölte protestáns püspök-társát, és hangsúlyozta a testvéri együttműködés fontosságát. Erre bizony a jubileumi esztendő elmúltával is szükség lesz.

Magyarország kormánya nevében Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára Balog Zoltán miniszter úr üdvözlő levelét olvasta fel, de a maga nevében is szívhez szólóan köszöntötte a horvátországi magyar reformátusságot és annak frissen beiktatott püspökét.

Megtisztelő jelenlétével emelte még az ünnepség fényét a Deákvár-Eszéki Római katolikus Főegyházmegye érseke is. Az ünnepség után módom volt német nyelven szót váltani a két római katolikus főpappal. Megköszöntem részvételüket, és igen kellemes dolog volt hallanom, hogy mindketten hozzám hasonló módon értelmezik a keresztyén felekezetek közötti együttműködést, hangsúlyozzák annak szükségességét. Rövid beszélgetésünk során kitűnt, hogy jól látják azt a veszélyt, amely napjainkban az európai keresztyénséget fenyegeti.

Kedves gesztusnak vélem, hogy Szenn Péter püspök első püspöki imádságába elődjét is belefoglalta, és azt kérte a Mindenható Istentől, hogy a balesetet szenvedett Csáti Szabó Lajos főtiszteletű úr mielőbb nyerje vissza egészségét, valamint Urunk áldása kísérje további életét.

Jó volt látnom, hogy a Horvátországi Református Egyház lelkészei mellett a Felvidékről, Erdélyből, a Partiumból, Szerbiából és persze az anyaországból is igen sok lelkipásztor, presbiter, gondnok és egyszerű egyháztag tartotta fontosnak részvételét a horvátországi reformátusságnak ezen a jeles ünnepén. Hasonlóképp jólesik megdicsérnem az ünnepség alapos előkészítését, szervezettségét, lebonyolítását. Remélem, minden résztvevő egyetért dicsérő megállapításommal, miszerint jószívvel emlékezhetünk vissza erre a valóban ünnepi alkalomra. Istennek legyen érte hála, a vendéglátóinkat pedig illesse őszinte köszönet! Istenünk gazdag áldása kísérje a horvátországi magyar reformátusságot és most beiktatott püspökét!

                                                                              Dr. Huszár Pál,

a Magyarországi Református Egyház főgondnoka,

a Zsinat világi elnöke