A magyar ajkú református gyülekezet meglátogatása az Európai Unió fővárosában

A magyar ajkú református gyülekezet meglátogatása az Európai Unió fővárosában

Isten kegyelméből és a Magyarországi Református Egyház Külügyi Irodáján keresztül lehetőség nyílt számomra a brüsszeli magyar református gyülekezetben való egyszeri szolgálatra. Mint tudjuk, az Európai Unió tagállamaiból, így Magyarországról is, de az egész Kárpát-medencéből számos református és más felekezetű testvérünk került ki a jobb életszínvonal valamint a karrierépítés megtapasztalása érdekében. Arányaiban nagyon kevés ember van, aki úgy érzi, hogy legalább minden második héten egy francia nyelvhez szokott templom falai között anyanyelvén kell hálát adnia a külföldön megkapott mindennapi kenyérért, a nyugati életteréért, a nagyobb anyagi hasznot hozó jövedelemért és a látható javakról a láthatatlanra koncentrálva a legfontosabbért: az Úr Jézus Krisztusba vetett hitért, reményért és szeretetért, valamint a bűnök bocsánatáért és a feltámadás nagy lehetőségéért. Az a kicsiny gyülekezet viszont nagy figyelemmel hallgatta végig az alábbi igehirdetést, mely általában Urunk dicsőségére és Megváltónk missziós parancsának engedve, hogy „tegyetek tanítványokká minden népeket” mer vállalni több utódot is, hogy számukra külön gyermek-istentiszteletet lehessen tartani, így egész házuk népével dicsérhetik Szentháromság Istenünket. Nagy szükség van nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek szívét meglágyítani a Szent Lélek erejével ebben az egyre nagyobb gonoszságra hajlamos önző világban. Mert meg kell érezni mindnyájunknak, hogy Teremtő Atyánk gyermekei vagyunk az Úr Jézus Krisztus által. Életünkben kegyelmet hirdetett nekünk Szent Fiában az Örökkévaló Isten. Ezt a kegyelmet pedig elfogadni tudjuk, kiérdemelni nem lehet. Vigyázzunk, hogy ne játsszuk el e nagy ajándékot, nehogy a kegyelem idejének lejártával ítélet maradjon csak nekünk a minden élők földi útján való távozásunkkor. A Sátán azt várja, hogy csak halmozzuk e világ javait, Krisztus viszont önzetlenül int, hogy osszuk meg mindenünket a rászorulókkal. Isten adott egy gyönyörű, általa teremtett világot, elrendelte mindannyiunknak, melyik népcsoporthoz tartozzunk, milyen nyelven gondolkodjunk, imádkozzunk, adott hazát, ahol egy kicsit otthon érezhetjük magunkat e földi vándorutunk során. Aztán jön a Sátán és mindent összekever, a fehéret feketévé próbálja tenni, a tisztát pedig tisztátalanná, és olyan zavaros világot épít fel körénk, amelyben csak ő tud halászni, ahol emberi érdekek lesznek fontosak és nem Isten szent ügye. De vajon micsoda az ember Isten nélkül? Vajon kinek, minek lesz így a képmásáva? Jó volt egy kicsit megállni, elhúzódni a templom csendes falai mögé a város idegesítő zaja, a tömeg nyüzsgése, az egymást letaposni képes kíméletlenül tolakodó, munkahelyre siető, sokféle nemzetiséghez tartozó, anyagi javakat hajszoló emberek elől elszökni és odaülni Jézus lábához nyugalommal, tanítványi lelkülettel, Istent még jobban megismerni vágyó szívvel. Kívánom, hogy a jövőben a magyar ajkú gyülekezetbe minél több, Brüsszelben élő testvérünk vágyódjon, legyen Krisztus Szent Egyházának ottani tagjává, hogy ne felejtse el honnan jött, hová tart, és hol csendesedhet el, vagy roskadhat magába igazán, nem embereknek megalázva önmagát, hanem Szentháromság Istenünk előtt megalázkodva, bűnbánó, újjászületett lélekkel és örök életre szomjazva vallja azt, hogy mindenre van ereje a Krisztusban. Így legyen továbbra is Európa fővárosában sóvá, világossággá, hogy készíthesse a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelének útját, mint jó szolga, aki mindenkor hazavárja Urát.

                                                                                                                                          ifj. Csáti Szabó Lajos lelkipásztor