Püspökbeiktatás a horvátországi Harasztiban

Január 19. óta Szenn Péter haraszti lelkipásztor személyében új püspöke van a horvátországi magyar reformátusságnak. Lélekemelő, valóban a lelket gazdagító ünnepség tanúi, illetve résztvevői lehettünk igen sokan, ugyanis zsúfolásig megtelt a haraszti templom az ünnepi alkalomra. A szó szoros értelmében sokan végigállták az ünnepi alkalmat, mert nem jutott nekik ülőhely. A helyi Gyülekezet idős gondnoka szinte könnyeivel küszködve, az Úristen iránti hálával és nem is titkolható büszkeséggel közölte velem: „Főgondnok úr, jó, ha tudja, mekkora öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy több évszázad után a mi Gyülekezetünk adhatja a horvátországi magyar reformátusság püspökét. Istennek legyen hála ezért!” Örvendetes, ha egy gyülekezet ennyire büszke tud lenni lelkipásztorára. Az majd csak később derülhet ki, hogy az adott közösség voltaképpen áldozatot hoz a többiért, mert bizony gyakran kénytelen lesz nélkülözni a püspöki feladatai következtében távol levő lelkészét. Ellensúlyozhatja ezt a gondot, hogy a szintén lelkipásztor főtiszteletű asszony pótolhatja ezt a hiányt, ami persze majd az ő elfoglaltságát fogja jelentősen megnövelni. Istenünk adjon neki is erőt az új feladatok teljesítéséhez!

Az ünnepi istentiszteleten az igehirdetés szolgálatát Dr. Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke végezte. Krisztus Urunk egyik gyógyítás-története (Mt. 9,1-8.) alapján, a gyógyítás és a bűnbocsánat kapcsán konkrét példákkal szólt a beiktatandó püspök főpásztori felelősségéről. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke előtt tette le püspöki esküjét Szenn Péter, majd a Generális Konvent püspökeinek, illetve hármójuk távollétében az adott egyházkerület lelkészi főjegyzőjének áldása következett. Elegáns dolog volt, hogy a Pál apostolnak a Kolossébeliekhez (1,11-14.) írt levelére alapozott, rövidre fogott püspöki székfoglaló magyar szövegét utána fejből horvát nyelven is elmondta Szenn Péter a horvát anyanyelvű vendégekre való tekintettel.

A hivatalos köszöntések sorát a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, az anyaországi Református Zsinat világi elnöke kezdte, Ézsaiás próféta könyvéből (40, 31.) idézve Istenünknek szent Igéjét a Generális Konvent nevében is üdvözölte a református keresztyén identitását és magyar elkötelezettségét a végeken is sikerrel védelmező horvátországi magyar reformátusságot. Istenünk megtartó kegyelmét és áldó szeretetét kérte az ünneplő gyülekezetre, főként a horvátországi református közösségre. Megköszönte az előző püspök, főtiszteletű Csáti Szabó Lajos főpásztori tevékenységét. Arra kérte továbbá a Minden Kegyelem Istenét, hogy mindenkor adjon a frissen beiktatott püspöknek elegendő bölcsességet, kellő türelmet és alázatot, hogy a nyáj és főpásztora kölcsönösen áldássá lehessenek egymás számára minden időben. Ennek érdekében arra intette mindkét érintett felet, hogy folyamatosan hordozzák egymást imádságaikban, mindig tudják „szemeiket a hegyekre emelni,” hogy mindenkor elnyerjék az „onnan felülről” elkérhető és megkapható segítséget. Bizonyosan mindkettejüknek szüksége lesz erre az eredményes együttműködés érdekében.

A napjainkban egyre fontosabbá, mondhatnám egyre inkább szükséges ökumené, a keresztyén felekezetek közötti szót-értés is megfelelő módon, ígéretesen magas színvonalon érvényesült a gondosan szervezett ünnepségen. Elsőként Antun Škvorčević, Pozsega megye római katolikus püspöke köszöntötte valóban barátságos, avagy inkább testvéri hangnemben az újonnan beiktatott református püspököt horvát nyelven elmondott beszédében. Szenn Péter időnként a megakadt tolmácsot is elegánsan kisegítette a fordításban. Branko Berić horvátországi evangélikus püspök is hasonlóan testvéri hangnemben üdvözölte protestáns püspök-társát, és hangsúlyozta a testvéri együttműködés fontosságát. Erre bizony a jubileumi esztendő elmúltával is szükség lesz.

Magyarország kormánya nevében Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára Balog Zoltán miniszter úr üdvözlő levelét olvasta fel, de a maga nevében is szívhez szólóan köszöntötte a horvátországi magyar reformátusságot és annak frissen beiktatott püspökét.

Megtisztelő jelenlétével emelte még az ünnepség fényét a Deákvár-Eszéki Római katolikus Főegyházmegye érseke is. Az ünnepség után módom volt német nyelven szót váltani a két római katolikus főpappal. Megköszöntem részvételüket, és igen kellemes dolog volt hallanom, hogy mindketten hozzám hasonló módon értelmezik a keresztyén felekezetek közötti együttműködést, hangsúlyozzák annak szükségességét. Rövid beszélgetésünk során kitűnt, hogy jól látják azt a veszélyt, amely napjainkban az európai keresztyénséget fenyegeti.

Kedves gesztusnak vélem, hogy Szenn Péter püspök első püspöki imádságába elődjét is belefoglalta, és azt kérte a Mindenható Istentől, hogy a balesetet szenvedett Csáti Szabó Lajos főtiszteletű úr mielőbb nyerje vissza egészségét, valamint Urunk áldása kísérje további életét.

Jó volt látnom, hogy a Horvátországi Református Egyház lelkészei mellett a Felvidékről, Erdélyből, a Partiumból, Szerbiából és persze az anyaországból is igen sok lelkipásztor, presbiter, gondnok és egyszerű egyháztag tartotta fontosnak részvételét a horvátországi reformátusságnak ezen a jeles ünnepén. Hasonlóképp jólesik megdicsérnem az ünnepség alapos előkészítését, szervezettségét, lebonyolítását. Remélem, minden résztvevő egyetért dicsérő megállapításommal, miszerint jószívvel emlékezhetünk vissza erre a valóban ünnepi alkalomra. Istennek legyen érte hála, a vendéglátóinkat pedig illesse őszinte köszönet! Istenünk gazdag áldása kísérje a horvátországi magyar reformátusságot és most beiktatott püspökét!

                                                                              Dr. Huszár Pál,

a Magyarországi Református Egyház főgondnoka,

a Zsinat világi elnöke